Agrártámogatások 2022: 10 év megállapításai

2022-ben 10 éve foglalkozunk az agrártámogatások elosztásával az MVH által közzétett adatok alapján. Noha időközben jelentős változáson ment keresztül a Közös Agrárpolitika, nem következett be nagyobb változás azon a téren, hogy a közvetlen támogatások több mint 70%-a továbbra is a kedvezményezettek felső 10%-ának jut. Bár a területalapú támogatások esetén 2014-től sapkát vezettek be (azaz ez a támogatás 1200 hektár felett már nem jár), ez nem módosította jelentősen az agrártámogatások elosztását. Már csak azért sem, mert számos gazdálkodó egész egyszerűen “felosztotta” saját magát, ami azt jelentette, hogy a felső küszöböt külön-külön gazdasági egységenként alkalmazták. A 2017-es mélypont után mára újra a 4-5 milliárd forint felett jutnak támogatáshoz a legnagyobb nyertesek.

Ahogy arra az Ángyán-jelentések is rámutattak, a “Földet a gazdáknak” program nem módosította jelentősen a birtokszerkezetet, és nem hozta helyzetbe a helyi gazdálkodókat – hiszen a sokszor strómanok szerezték meg a földeket gyanús körülmények között, és lényegében azonnal használatába adták a környéken aktív nagyüzemeknek.

A földtámogatások végső kedvezményezettjei kiválóan tükrözik hazánk nagyvállalkozói struktúráját: a legstabilabb nagy kedvezményezett a más szektorokban is évek óta aktív milliárdos, Csányi Sándorhoz köthető agrárbirodalom (ide soroljuk a Bonafarm, a Hungerit és a Pick csoportokat is). Az agrártámogatások eloszlásán is követhető volt a fideszes oligarchaváltás: míg évekig a támogatási dobogó első, illetve második fokán találtuk a Simicska Lajoshoz és Nyerges Zsolthoz tartozó Mezort-csoportot, az ő érdekeltségeik villámgyorsan, pár év alatt átvándoroltak át a NER-kedvenc Mészáros Lőrinc agrárcsoportjába, amikor a volt Fidesz-pénztárossal hűvösre vált Orbán Viktor viszonya. A Mészáros Lőrinc-féle Talentis és Opus-csoport azóta is rendületlenül terjeszkedik az agráriumban, újabb és újabb cégeket kebelezve be. Hozzájuk hasonlóan az MSZP-közelinek tartott Leisztinger Tamás is hosszú ideig a támogatási lista elején állt – igaz, ő az elmúlt évtizedben megvált agrárérdekeltségei nagy részétől.

Az egyéb szektorokban is aktív milliárdosokon túl természetesen számos más – nagyrészt családi tulajdonban álló – mezőgazdasági csoport is jelentős agrártámogatásokat tudott megszerezni, némelyek ezek közül egykori termelőszövetkezetek voltak. Jellemzően ezek a cégek, cégbirodalmak kevesebb területalapú, azonban annál több termeléshez (elsősorban állattenyésztéshez) kötött támogatáshoz jutottak – közülük is kiemelkedik a Hajdúságban aktív Tedej-csoport, illetve a somogyi Claessens-család és a Pest illetve Baranya megyében aktív holland milliárdos, Joseph Janssen. E csoportok a földárveréseken is a szerencsés nyertesek közé kerültek. A családi vállalkozások sajátossága az is, hogy a támogatások elosztásán keresztül láthatóvá tettük a generációváltásokat is – újabb és újabb cégek, cégcsoportok jelentek meg a második- harmadik generáció tagjainak nevén.

Nem csak az látszik azonban, hogy a támogatások élén olyan vállalkozások kaptak helyet, ahol eleve óriási tőke koncentrálódik, hanem az is, hogy alapvetően változott meg az élelmiszeripar struktúrája az elmúlt évtizedben: lényegében csak azok a szereplők tudnak labdába rúgni, akik az élelmiszertermelés teljes vertikumában jelen tudnak lenni, vagy legalábbis jól tudnak szerveződni: az élelmiszerellátás ugyanis egyre inkább központosult (értve ez alatt, hogy a termények zöme nagy kereskedelmi láncokon keresztül jut el a fogyasztókhoz), és ezért a kistermelőknek eleve kevesebb esélye van arra, hogy megjelenjenek a polcokon, különösen, ha az élelmiszer-feldolgozóiparban nincs elégséges kapacitás.

Fontos, hogy ne csak a lista elejére, hanem a végére is felhívjuk a figyelmet: Magyarországon minden évben több tízezer gazdálkodó részesül éves szinten 180 ezer forintot meg nem haladó (azaz havi szinten tizenötezer forintot sem elérő) területalapú és zöldítési támogatásban – sokak számára viszont ez a támogatás nem szimplán jövedelempótló, hanem egyenes szociális támogatást jelent. Mivel ezek a gazdálkodók jellemzően semmilyen más jogcímen nem jutnak támogatáshoz, arra következtethetünk, hogy ez az összes támogatott nagyjából 10-15%-át kitevő réteg lényegében semmilyen formában nem tud hatékony vagy versenyképes módon bekapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe – kérdés, hogy tud-e és szándékozik-e az agrárpolitika ezen valamilyen eszközzel változtatni.