Viharos évek után beállni látszik a zöldbárók rangsora
Az elmúlt években a politikai hátszéllel rendelkező szereplők komolyan megkavarták a sorrendet a zöldbárók toplistáján, ám 2019-re úgy tűnik, kialakult az új status quo. A Simicska-cégeket magába olvasztó Mészáros-birodalom azonban egyelőre nem ért Csányi nyomába. A kormányfőhöz közeli vállalkozók (Mészáros, Flier) a birtokpolitikával és a klientúra átrajzolásával segített, gyors növekedés után 2019-ben stagnáltak, bár a Gallicoop 2020-as, sokakat meglepő felvásárlása azt mutatja, hogy Mészárosék terjeszkedése ezzel még nem ért véget. 2019 sikeres év volt a külföldi tulajdonú, illetve a szakmai szervezetekbe beágyazott szereplőknek (Claessens, GSD), akiknek az agrártámogatások a politikai tőkéseknél nagyobb jelentőséggel bírnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők ne keresnék a döntéshozók kegyét. A támogatási kassza közel 80%-a tavaly is az összes támogatásra jogosult felső 10%-ához, azon belül is a legzsírosabb nagygazdákhoz került. Az agrártámogatások jelenlegi rendszere stabilizáló hatással bír a meglévő ágazati struktúrára, hiszen érdemi, társadalmi haszonnal kecsegtető átalakítások és beruházások nélkül, a cégháló toldozásával-foldozásával is megszerezhető a több támogatás. Mutatjuk, hogyan lesznek a gazdagok és tőkeerősek még dominánsabbak az agráriumban.
A vizsgált 2019-es évben a Vidékfejlesztési Hivatal által közzétett adatok alapján az agártámogatások teljes összege 801.717.198.842 Ft volt. Ez nominálisan a legnagyobb összeg 2010 óta, melynek oka a vidékfejlesztési pénzek ciklus végi kipörgetése mellett a forint gyengülése is. Immár a második évben nőtt a teljes kiosztott összeg. A több, mint 800 milliárd sokféle támogatásból tevődik össze, de jellemzően (82,7%-ban) uniós forrásból jön. A két legnagyobb összegű, legtöbbeket elérő uniós támogatási forma egyaránt bővült: a területalapú támogatás 40 milliárddal, a zöldítés 66 milliárddal lett több. Értelemszerűen tehát a SAPS – egységes területalapú támogatási előleg rendeletben meghatározott összege 2019-ben hektáronként 33.485 Ft (2018: 32.536 Ft), a zöldítési támogatási előleg 18.946 Ft (2018: 18.397 Ft) szintén több, mint előző évben volt. A támogatások körülbelül negyede irányult vidékfejlesztési intézkedésekre – ezekhez pályázatok révén lehetett hozzájutni.
Bár már ebben az uniós ciklusban is történtek lépések a támogatási rendszer aránytalanságainak mérséklésére azáltal, hogy a területalapon járó pénzekre 1200 hektár felett felső „sapkát„ (capping) vezettek be, néhány év alatt a legnagyobb nagybirtokosok cégbirodalmaik átrendezésével így is hozzájutnak a korábbi nagyságrendű összegekhez. Továbbra is alapvetés az agrártámogatások elosztásánál, hogy egy szűk körhöz vándorol a támogatások döntő része. Ennek oka a támogatási rendszer működése mellett a növekvő, állami eszközökkel is erősített birtokkoncentráció és a politikailag is befolyásos nagytőkések szektorbeli jelenléte. Az ő lobbierejük döntő tényező lehet abban a tekintetben, hogy az agrárkassza inkább tűnik egy aránytalan újraelosztó mechanizmusnak, mintsem tudatos és átlátható társadalom- és közpolitikai célok eszközének.
Néhány éve sok szó esett a kormánypártok tájékán is a kis és közepes családi gazdaságok támogatásáról, valamint a több ezer hektáros, ipari tömegtermelő nagybirtokok visszaszorításáról. A földárverések nyomán ugyanakkor a mezőgazdaságban korábban ismeretlen tőkeérdekeltségek, oligarchák a szabályokat kijátszva komplett tájegységeket vásároltak fel. Ennek pontosabb feltérképezéséhez ajánljuk az Átlátszó cikkét, illetve a földárverésekről szóló aktánkat, benne Ángyán József jelentéseit. Az új jövevényeket nagyrészt spekulatív célok mozgathatták. Látni kell, hogy hazánkban nagy a bérelt földek aránya (a használt területek kb. 42%-a), a területalapú pénzekkel tehát sokszor nem a földet művelő gazdálkodók, hanem az ide befektető, nem szükségszerűen mezőgazdasággal foglalkozó földtulajdonosok járnak jól, akik haszonbérbeadás céljából vásárolnak fel mezőgazdasági területeket. A gazdálkodónak járó agrártámogatás a bérbeadók által kért árat is növeli, a bevétel pedig ezután más ágazatokban kerül befektetésre.
A földre alapuló vidéki foglalkoztatás és a vidék „népességmegtartó ereje”, mint stratégiai célok helyett a NER-ben a mezőgazdaság egy piaci szektor, ahol a nagykutyák érdekei érvényesülnek. Faramuci módon a termelők termelési- és jövedelembiztonságára hivatkozva lényegében egy, a gazdasági és hatalmi viszonyokat konzerváló rendszer működik, ami többletbevételhez juttatja a zöldbárók jól menő cégeit. Az agrárpénzek nem alanyi jogon járnak, ám az állam nem töri magát, hogy ezeket a százmilliárdokat eszközként használva egy környezeti és társadalmi értelemben is fenntarthatóbb agráriumot teremtsen, utalva itt a környezeti szempontokon túl például a szektorban dolgozók rohamos elöregedésére. Tényleges állami ösztönzőket főként a nemzeti kasszából nyújtott támogatások és hitelek teremtenek (terelve a gazdálkodókat például a munkaigényesebb állattenyésztés felé). A nagyobb részt kitevő uniós támogatásoknál a lehívás tervezhetősége van előtérben, bár a kisebb szereplők számára ma is sok gondot jelent az adminisztráció.
A kiszámíthatóság válságos időkben előnyös, de az ágazat hosszabb távú versenyképességére nincs jó hatással. A valódi üzleti siker sokszor nem a ma támogatást hozó „alaptevékenységhez”, hanem az ahhoz kapcsolódó melléktevékenységhez kötődik (pl. agrárturizmus, vetőmagtermelés). A következő időszak nagy kérdése, hogy az új, várhatóan soványabb uniós költségvetés és a megnövelt tagállami mozgástér a támogatási rendszerek kialakításában hoz-e elmozdulást valamilyen karakteresebb, számonkérhetőbb agrárpolitika irányába. Az agrárkérdésekben az utóbbi időben újra megszólaló Lázár János egy korábbi, 2014-es nyilatkozatát idézve: „ez az utolsó lehetőségünk arra, hogy a vidéken zajló, nagyon negatív társadalmi folyamatokban ezeket a forrásokat az eddigieknél igazságosabban, méltányosabban, jobban, hatékonyabban használjuk föl”. A Csányi Sándorral többször összezörrenő Lázár azonban 2018-ban parkolópályára került, „csak” a mezőhegyesi mintagazdaság vezetője, bár újabban egyre többször tűnik fel, éppen agrárpolitikai víziókkal.
A hazánkra nézve kedvező elosztási rendszer legfőbb összetevője továbbra is területalapú támogatás, de az Unió deklarált célja ennek átterelése más, teljesítményalapú jogcímekre. A legnagyobb földbirtokosok a hazánkban is bevezetett területalapú „sapka” milliárdos kiesést okozott, ők a 2014-es csúcsév után kapaszkodtak vissza, sikerrel. A környezetterhelés csökkentése után járó zöldítés jogcímén bevezetett támogatás, amely teljes támogatástömeg 19%-a, valamelyest kompenzálta a nagybirtokosokat, ennek ugyanis nincs területnagyságra vonatkozó korlátja. A rendszer főbb támogatási formái tehát ma is birtokméret alapján járnak, így nem csoda, hogy a támogatások igen aránytalanul jutnak el az agrártársadalom szereplőihez: a támogatottak felső 10%-a kapja az összes támogatás mintegy 80%-át. Fontos azonban látni, hogy az alább bemutatott cégcsoportok nem mind rejtenek nagybirtokosokat: milliárdos összegű támogatások gyűjthetők össze állattenyésztéshez kapcsolódóan, területalapú támogatások nélkül is.
NÉGYEZERREL KEVESEBBEN DOLGOZTAK TAVALY AZ AGRÁRIUMBAN – 2019-ben (részben az időjárással magyarázható okokból) a mezőgazdaság hozzáadott értéke a nemzetgazdasághoz mérséklődött, ezáltal a GDP növekedési ütemét (4,9%) érdemben nem befolyásolta. Az agrárium a nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 3,5%-át állította elő. A beruházások 4,0%-át, 420 milliárd forintot fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére, reálértéken 8,5%-kal nagyobb összeget az egy évvel korábbinál. A munkaerő-felmérés adatai szerint a foglalkoztatottak 4,7%-a, 210,7 ezer fő dolgozott az agrárszektorban. A létszám egy év alatt mintegy 4 ezer fővel csökkent. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete (havi 293 ezer forint) 14%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest (bár még mindig 20%-kal elmarad az országos átlagtól). 2019-ben emelkedésnek indultak a termelői árak – ez a tendencia 2020-ban is folytatódott. Az ágazat üvegházhatású gáz kibocsátása 2013-tól folyamatosan növekszik, 2010-hez viszonyítva 24%-kal emelkedett. Ennek egyik oka lehet a szarvasmarha-állomány dinamikus növekedése. (KSH).
A következőkben bemutatjuk a legnagyobb támogatási összegeket bezsebelő céghálókat. A csúszka elhúzásával összehasonlíthatod a hálókat és az összegeket a 2018-as eredményekkel.
Csányi: Az OTP-vezér céghálójában nem volt nagy mozgás, a hálóba csak egy, a fő cégcsoporttól különálló gerdei cég került be, amit a sajtóban már korábban hozzájuk kötöttek, de most először kap támogatást (Galina Investment Kft.). Ezzel Csányiék csekély visszaesést könyvelhettek el a támogatás összegében, ám fontos kiemelni, hogy Csányi így is magasan a legtöbb támogatást zsebeli be és pozícióját tovább erősíti, hogy agrárintegrátor cége is van (KITE), ami ugyan támogatást nem hoz, de 12,5 milliárd forint osztalékot termel.
Mészáros: A felvásárlások után nagy átrendeződés zajlott le a céghálón belül: a Simicskától megszerzett cégcsoport a többi agrárcég mellé, a Talentis csoport alá tagozódott be, Simicska Mezortja 2019 szeptemberében megszűnt. Jól teljesített a – legutóbb vadászház-építésével a hírekbe bekerült – Lajta-Hanság: 4,2 milliárd forint árbevételt és 543 millió forint adózott eredményt mutatott ki, ami messze jobb az előző öt év teljesítményénél: korábban egy évben sem érte el a forgalom a 3,8 milliárd forintot, a nyereség pedig 65 és 310 millió forint között mozgott. Mindezek mellett Mészáros a Talentis Agro-n keresztül bezsuppolta a Kartali Zrt.-t, aminek két leánytársasága is kapott jelentősebb összegeket (Gödöllői Tangazdaság Zrt. 300 millió, a Kiskartali Dámtenyésztési Bt. 9,8 millió forint támogatást kapott). Mivel ez a tranzakció tavaly ősszel zajlott le, még a 2019-es számok közt nem szerepeltetjük ezen összegeket. A Talentis Agro jól teljesített tavaly: 20 milliárd feletti bevételt és 4 milliárdos nyereséget termelt a felcsúti vállalkozónak. Mások mellett mintegy 8%-ban Mészáros is tulajdonosa az MTB Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.-nek, amely bár nem sorolható Mészárosék birodalmához, de a takarékszövetkezetek integrációjához sok szálon kötődik ő is. Mindez azért érdekes, mert az MTB az agrárium fontos hitelezője, illetve maga is több, mint 2 milliárd forintnyi támogatással szerepel az Agrár Széchenyi Kártyával összefüggésben.
Mészárosék látszólag „családi vállalkozásként” lettek a második leghatalmasabb agrárbirodalom urai, ám Mészáros Lőrinc és Kelemen Beatrix válása nem fogja felkavarni az erőviszonyokat. A cégadatok alapján úgy néz ki, mintha a feleség is felerészben tulajdonos volna, valójában azonban az egykori gázszerelő van nyeregben. A 24.hu írta meg, hogy a Talentis Agro részvényesi gyűlésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy bár a házaspár mindkét tagja alapító részvényes, de Kelemen Beatrix mindössze 47 részvénnyel rendelkezett, a férj viszont 1197 részvénnyel szavazhatott. A másik központi agrárcégben, a Búzakalász 66-ban pedig idén júliusban megszűnt Kelemen Beatrix érdekeltsége. Jelen elemzés azonban a 2019-es évre vonatkozik, így az ő érdekeltségeit is tartalmazza az ábra a Mészáros-családnál.
2019 egyik legnagyobb nyertese a folyamatos növekedésével a képzeletbeli dobogóra fellépő belga állattartó Claessens-család. Ők is a leggazdagabbak közé tartoznak itthon, ehhez jön a magyar adófizetők jóvoltából az a 2 milliárdnál is több agrártámogatás, amit dél-somogyi cégcsoportjukhoz tudtunk kötni. Magyar adófizetőket írunk, mert náluk a területalapú és zöldítésből származó támogatás aránya kisebb volt, ők főleg (nemzeti) vidékfejlesztési támogatásokat (állatjóléti támogatás) és termelési támogatásokat szereztek. Ezzel együtt a földárverésen ők is bevásároltak néhány éve, ami meglátszik a területalapú pénzek növekedésén.
