Bár az agrártámogatások a nyolcvanas évektől kezdve egyre kisebb hányadát adják az EU-s költségvetésnek, a közös agrárpolitika (KAP) még mindig igencsak jelentős tételt jelent a hazai támogatási politikában. Ahogy 2012 óta minden évben, most is elemezzük a Magyarországon szétosztott agrárpénzeket, vagyis azt, kiknek jutnak a legnagyobb területalapú és fejlesztési támogatások. 2020 ebből a szempontból különleges év volt, ez volt ugyanis a 2014-2020-as fejlesztési ciklus utolsó éve, amelyet már a COVID is befolyásolt. Mindeközben terítéken van a KAP nagyszabású reformja is. 2023-tól már az új szabályok alapján fogják folyósítani a támogatásokat.
Bár az agrártámogatások a nyolcvanas évektől kezdve egyre kisebb hányadát adják az EU-s költségvetésnek, a közös agrárpolitika (KAP) még mindig igencsak jelentős tételt jelent a hazai támogatási politikában. Ahogy 2012 óta minden évben, most is elemezzük a Magyarországon szétosztott agrárpénzeket, vagyis azt, kiknek jutnak a legnagyobb területalapú és fejlesztési támogatások. 2020 ebből a szempontból különleges év volt, ez volt ugyanis a 2014-2020-as fejlesztési ciklus utolsó éve, amelyet már a COVID is befolyásolt. Mindeközben terítéken van a KAP nagyszabású reformja is. 2023-tól már az új szabályok alapján fogják folyósítani a támogatásokat.
Közös agrárpolitika
Az EU közös agrárpolitikája (KAP) nagyon jelentős hatással van a magyar mezőgazdaság működésére, legyen szó birtokszerkezetről vagy arról, hogy mennyit és mit termelnek a gazdálkodók. Különféle támogatási csatornák megnyitása vagy elzárása teljes ágazatok működésére és versenyképességére van hatással. A pénzek ráadásul nem csak fejlesztésre, befektetésre jók, járadékvadászatra is ösztönöznek. Nem véletlenül volt az elmúlt évek visszatérő témája az állami mezőgazdasági tulajdon (pl. az állami gazdaságok, vagy az állami földek) különféle politikai és gazdasági érdekek mentén történő privatizációja. Akié a föld, azé a támogatás is, vagy legalább részesül belőle. Az alábbi ábra jól mutatja, hogy milyen jelentős különbség van az egyes EU tagállamok között abban, hogy a kedvezményezettek különböző csoportjai jellemzően milyen összegű támogatást kapnak. Erre számos tényező hatással van, köztük a birtokszerkezet, a mezőgazdaság szerepe a foglalkoztatásban és természetesen az egyes országok agrárpolitikája.
Időről időre felmerül, hogy mennyire köti meg a hazai agrárpolitika kezét a KAP és mennyire van azon belül mozgástere a kormányoknak. A támogatási rendszer alapvető működését az EU-ban döntik el, de hiba lenne azt gondolni, hogy nem lehet okos nemzeti agrárpolitikával ezek között a keretek között versenyképes, környezettudatos, az ágazatban dolgozó lakosság megélhetését biztosító, a fogyasztókat jó termékekkel ellátó mezőgazdaságot és élelmiszeripart fejleszteni. Teljesen más pályát futott be az uniós csatlakozás óta például a magyar, a bolgár vagy lengyel agrárium és ez nem független attól, hogy mennyire sikerült a támogatási rendszert és az agrárpolitikát a helyi mezőgazdaság érdekeinek megfelelően kialakítani. Akár csak más EU-s támogatások esetében, az országokba ömlő hatalmas pénzmennyiség egyszerre jelentheti egy térség vagy ország felemelkedésének lehetőségét, vagy válhat elszalasztott lehetőséggé – legalábbis a társadalom többsége számára. Az alábbiakban a korábbiaknál alaposabban bemutatjuk, hogy milyen formában támogatta az EU és a magyar állam a hazai mezőgazdaságot, és természetesen megmutatjuk azt is, hogy kik voltak a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezői 2020-ban.
A hazai agrártámogatások szerkezete 2020-ban
A teljes agrártámogatási rendszerben hazai és EU-s költségvetési forrásokból 2020-ban mintegy 891 milliárd forintot költött el, ez 11%-os emelkedést jelent a tavalyi 797 milliárd forinthoz képest. Ahogy tavaly is, a kiosztott támogatások 80%-a (719 milliárd forint) érkezett uniós forrásból – ez az EU költségvetésből Magyarországra érkező pénzek nagyjából 35%-a. A növekedést legnagyobb részben az év folyamán több mint 10%-ot romló euró-árfolyam okozza, miközben az egyes támogatási alapok arányában nem történt radikális változás.
A KAP keretében Magyarország 2020-ban több mint 750 milliárd forintot költött el: a legjelentősebbek ezek közül a magyar költségvetésben nem megjelenő, a KAP első pillérét jelentő Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból érkező kifizetések: mintegy 515 milliárd forint értékben: ezek döntő többségét a termelőknek nyújtott közvetlen (azon belül is a terelületalapú és a zöldítési) támogatások, kisebb részét pedig a különböző agrárpiaci intézkedések jelentik (ide számítva az állatbetegségek megelőzésével kapcsolatos EU-s támogatásokat – ezekből a termelők csak áttételesen részesülnek.) Mivel a területalapú támogatásokra (közkeletű nevén SAPS -ra) Magyarországon már évekkel ezelőtt bevezették a “sapkát” (vagyis 1200 hektár feletti jogszerű földhasználat felett már nem vehető igénybe ilyen támogatás), az adatok önmagukban nem mutatják meg pontosan, hogy kik a legnagyobb földhasználók Magyarországon. (Másik kérdés, hogy mennyire tekinthető hatékony módszernek a degresszió bevezetése: számos nagyobb gazdálkodó ugyanis azt az utat választotta, hogy “feldarabolta” saját magát, így megkerülve a szabályozást).
A területalapú támogatásokhoz kapcsolódó zöldítési támogatások esetében (amelyet bizonyos – kötelezően előírt – többletfeltételek esetében kaphatnak a gazdálkodók) már nem alkalmaznak degressziót, ennek köszönhetően a sapkával sújtott nagybirtokosok nagyobb mértékben vették igénybe ezt a támogatási formát. Itt a legnagyobb kedvezményezettek között már megtaláljuk a legnagyobb magyar agrárcsoportokat: a Nemzeti Parkok, a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó Állampusztai Mezőgazdasági Zrt., illetve a 2021-ben állami tulajdonból kekvásított Nemzeti Ménesbirtok mellett feltűnik például a Bonafarm-csoport és a Mészáros Lőrinchez köthető Talentis-csoport érdekeltségei is. A többi nagyobb szereplő között ugyanakkor olyanokat is találunk (az Enyingi illetve a Szerencsi Zrt-ket), amelyeket a kétezres évek elején az akkori menedzsment és a munkavállalók privatizáltak.
A zöldítési és a területalapú (SAPS) támogatásokból csaknem 150 ezer gazdálkodó részesült, összesen 423 milliárd forint értékben: ezek jelentik az agrártámogatások legnagyobb szeletét. 2020-ban a felső 1%-hoz, azaz kevesebb mint 1500 gazdálkodóhoz jutott a területalapon járó, termeléshez nem kötött támogatások (azaz a SAPS és zöldítési támogatások) 27%-a, 117 milliárd forint; a felső 10%-hoz pedig (azaz a 15000 legtöbbet kapó) összesen majdnem 300 milliárd forint (70%) jutott. Fontos kiemelni, hogy az Európai Unióban mindenhol egyenetlen a támogatások elosztása – a 2021-től hatályos új Közös Agrárpolitika épp ezeken az arányokon kívánna változtatni. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a 2000-es évektől az unióhoz csatlakozott tagállamok — így Magyarország — esetében az egységes területalapú támogatások bevezetésének pont az volt az egyik indoka, hogy ezáltal jövedelempótló támogatásban részesítsék a kisebb és közepes, kevésbé hatékonyan működő gazdálkodásokat. Ez persze semmilyen olyan intézkedéssel nem párosult, amely a kisebb birtokokon gazdálkodók versenyképesebbé tételét segítette volna (pl. szövetkezés ösztönzése), inkább szociális támogatásnak tekinthető a kis földel rendelkező falusi lakosság számára.
A fentieken túl 63 milliárd forintot kaptak közvetlenül bizonyos állatok tartásához és növények termesztéshez (illetve termőterülethez) kapcsolódóan a gazdák — ezek olyan támogatások, amelyek „járnak”, tehát nem egy bíráló bizottság dönt róluk. Közvetlen támogatásként további 8 milliárdot kapott mintegy 22.000 fiatal gazdálkodó és több mint 12.000 kisgazdaság. Csaknem 70 000 gazdálkodó jutott pénzügyi visszatérítéshez: ezt azok kapták, akik a 2019-es évben több mint 2000 euró értékű közvetlen (azaz területalapú, zöldítési, közvetlen termeléshez kapcsolódó és fiatal vagy kisgazda-) támogatásban részesültek, és ezért esetükben az államkincstár levonást alkalmazott.
Az elmúlt évek agrártámogatásainak eloszlásaiból az szűrődik le, hogy Magyarországon bőven az uniós átlag fölött van a nagybirtokok aránya. Eközben a támogatások nem járultak hozzá érdemben ahhoz, hogy a kisebb gazdaságok is versenyképes termékeket tudjanak előállítani. Ennek persze számos oka van, tény azonban, hogy a pénzek jelentős része a nagyobb gazdálkodókhoz jut, tulajdonképpen azokhoz, akiknek amúgy is van jelentős tőkéjük. Ez egyfelől abszurd, ugyanakkor létezik rá indoklás: A magyar nagygazdák a terményeikkel az európai és a nemzetközi piacon is versenyeznek, és mivel az Unió más tagállamaiban is támogatják a nagyokat, velük szemben versenyhátrányba kerülnének a magyar nagygazdák, nem csak az uniós, hanem a hazai piacon is. Vagyis, ha a nagygazdák nem kapnák meg ezeket a támogatásokat – szól az érvelésük, akkor könnyen lehet, hogy nem a kistermelők terményeivel találkoznánk a boltok polcain, hanem külföldi mezőgazdasági és élelmiszeripari óriások termékeivel. Érdekes azonban azt is megnézni, hogy az egyes tagállamokban hány támogatott volt 2019-ben, aki 500.000 Eurónál (180 millió forint) több közvetlen támogatást kapott 2019-ben. Németországban (370), Csehországban (280) és Romániában (120) volt a legtöbb ilyen nagygazdaság, de szép számmal voltak Spanyolországban (90), Magyarországon (80), Franciaországban (70), Bulgáriában és Olaszországban (60) is. A többi tagállamban 20 alatt van az ekkora közvetlen támogatást elnyerő kedvezményezettek száma, sőt olyan ország is akad, ahol senki nem kapott ilyen nagyságú pénzt (pl. Belgium, Írország) a korlátozó intézkedések (sapka) miatt.
A második pillér: Agrár- és Vidékfejlesztési Támogatások (EMVA)
A KAP második pillérét a jóval szerényebb költségvetésű vidékfejlesztési támogatások adják: ezek, más uniós forrásokhoz hasonlóan megjelennek a magyar költségvetésben mind a központosított bevételi, mind a fejezeti kiadási oldalon. 2020-ban 250 milliárdot költött EU-s vidékfejlesztési programokra a kormány, ami természetesen eltörpül a kohéziós és egyéb EU-s programok nagyságrendileg 2000 milliárdos összegéhez képest. A vidékfejlesztési programok jelenleg jellemzően 15-20%-os nemzeti társfinanszírozás mellett valósulnak meg – ez az, amit — egy tavalyi kormányhatározat szerint — Lázár János javaslatára a következő uniós ciklustól 80%-ra emelnek, azaz minden egyes unióból érkező forint mellé négy forint hazai támogatást fognak rendelni.
A jogcímek és a kedvezményezettek körének tekintetében itt jóval nagyobb változatossággal találkozunk, ráadásul a támogatásoknak számos olyan eleme van, amelyekből a termelők nem részesülnek közvetlenül. A vidékfejlesztési programok lebonyolításával, technikai segítségnyújtásra, tájékoztatásra összesen majdnem 10 milliárd forintot költöttek (az MVH egymaga “kapott” több mint 4 milliárd forintot). Még ennél is nagyobb összeget (35 milliárd forintot) tesznek ki azok a vidékfejlesztési támogatások, amelyeket különböző önkormányzatok, egyházközösségek illetve helyi Leader-csoportok kaptak településfejlesztéshez kapcsolódó jogcímekre, amelyek csak áttételesen szolgálják – ha egyáltalán – az agráriumot.
Ugyanakkor több mint 25 ezer gazdálkodó részesült a vidékfejlesztésekhez kapcsolódó agrár-környezetgazdálkodási kifizetésben összesen mintegy 51 milliárd forint értékben. Ezt a támogatást olyan termelők, gazdaságok igényelhetik, akik bizonyos (ökológiai, hatékonysági) többletfeltételeket (pl. képzésen való részvétel, gazdálkodási napló vezetése stb.) vállalnak, vagy ezeknek amúgy megfelelnek. A jogcím legjelentősebb kedvezményezettei itt is a már ismert agrárcsoportokhoz tartoznak; az első három helyezett a Csányi Sándor-féle Bonafarm csoporthoz tartozik, ők együttesen több mint 800 millió forint agrár-környezetgazdálkodási támogatásban részesültek. Hasonló szerepet töltenek be az ökológiai fenntartáshoz kapcsolódó támogatások: több mint 4000 gazda kapott mintegy 7,5 milliárd forintnyi támogatást. Ezekről a támogatásokról is tudni érdemes, hogy normatív, területalapú támogatást jelentenek — vagyis a többletfeltételek teljesítése esetén a keretösszegek kimerüléséig jár a gazdáknak.
Külön kategóriaként érdemes tekinteni a vidékfejlesztési támogatások 4-es számú prioritására (VP-M04), amely a különböző értéknövelő mezőgazdasági beruházásokat takarja (ideértve a külön prioritáshoz tartozó, időjárási kockázatok kezelő értéknövelő beruházások támogatását is): ezekben a kategóriákban költötték el ugyanis összességében a vidékfejlesztési pénzek legnagyobb részét, csaknem 90 milliárd forintot – ezen azonban fajlagosan sokkal kevesebb gazdaság (2766) osztozkodott, az egy gazdaságra jutó átlagos összeg 32 millió forint. Itt sem volt azonban egyenletes a támogatások elosztása, a TOP 25 legnagyobb összeget kapó cég önmagában több mint 12 milliárd támogatást kapott (a Hódkertész önmagában csaknem egymilliárdot). A beruházási támogatások toronymagas győztese azonban elsősorban nem az agrárérdekeltségeiről ismert: Dunai György, Euroaszfalt nevű érdekeltsége sorra nyerte az útépítési tendereket — gyakran Mészáros Lőrinc konzorciumi partnereként. Az ő többségi érdekeltségébe tartozik a szőlészettel és borászattal foglalkozó szekszárdi Bodri-cégcsoport, ami három cégen keresztül nem kevesebb mint 1,65 milliárd forint támogatást nyert el mezőgazdasági beruházásokra. Ha a különböző nagyobb ismert agrárérdekeltségekhez tartozó cégek beruházási támogatásait összeadjuk, akkor azt láthatjuk, hogy Csányi Sándor érdekeltségei csaknem 1 milliárd, Mészáros Lőrincéi pedig 650 millió forint értékben jutottak ilyen támogatásokhoz. Fontos kiemelni, hogy ezekben az esetekben nem beszélhetünk normatív támogatásokról, vagyis a gazdálkodóknak projekttervet, pályázatot kellett összeállítaniuk, amelyeket egy bíráló bizottság rangsorolt.
Nemzeti támogatások
Ahogy arra a bevezetőben utaltunk, a tavalyi évhez képest a legnagyobb változás a nemzeti támogatások terén történt. Ezek azok az összegek, amelyek legfeljebb közvetetten köthetőek az EU-s forrásokhoz, ugyanis teljes egészében a magyar költségvetésből történik a finanszírozásuk. Ennek ellenére, az EU-s szabályok jelentős hatással vannak az itt kiosztott pénzekre, egyrészt az EU tiltott állami támogatásokat meghatározó rendelkezései miatt, de azért is, mert néhány jogcím lényegében megegyezik az EMGA-alapból finanszírozott támogatásokkal, és ezáltal egyfajta társfinanszírozást (top-up) biztosítanak.
Míg tavaly 100 milliárd forintot osztott szét nemzeti támogatásként az állam, idén ez már több mint 125 milliárd. Ahogy az a Vidékfejlesztési Programok esetében is látjuk, a támogatások jelentős hányada itt sem a termelőkhöz, gazdálkodókhoz jut közvetlenül. A kiosztott összeg nagyjából 10%-át állatbetegségek felszámolásához kapják döntően állatgyógyászattal foglalkozó vállalkozások és állatorvosok. Ugyanígy a legnagyobb kedvezményezettek közé tartoznak az állat- és növényegészségügyi hatósági feladatokat ellátó kormányhivatalok (pl. A NÉBIH), de ebből a “kalapból” fejlesztették az erdei kisvasutakat is. Jelentős közvetett kedvezményezett még az agrárhitelekhez kezességet vállaló Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, illetve az agrárhiteleket folyósító Magyar Takarékszövetkezeti Bank (Takarékbank), amely a Budapest Bankkal és az MKB-val egyesülve ma már Magyarország egyik legnagyobb bankjának számít és magántőkealapokon keresztül Mészáros Lőrinchez is köthető.
A gazdálkodóknak, termelőknek fenntartott támogatási formák között jelentős átrendeződés történt 2020-ban: ennek – ahogy arra a bevezetőben már utaltunk – a fő oka az, hogy 2020 tavaszán az EU jelentős enyhítéseket vezetett be az állami támogatásokra vonatkozó szabályozásban. Erre válaszul készítette el az Agrárminisztérium a Nemzeti élelmiszergazdasági válságkezelő programot, és a bizottsági jóváhagyás után 2020 nyarától kezdve meg is hirdették ezeket a programokat 17 ágazatban – köztük olyanokban is, amelyek korábban kevéssé férhettek hozzá támogatásokhoz. A válságkezelő programok 23 milliárdjából csaknem 6 milliárdot kaptak az élelmiszerfeldolgozást végző vállalkozások – itt a legnagyobb kedvezményezettek között olyan nagyvállalatokat is találunk, mint a Coca-Cola (113 millió forint) vagy a Nestlé (215 millió forint). A hazai agrárvállalkozók közül a Csányi Sándor vezette cégcsoportok tagjai szerezték a legnagyobb élelmiszer-feldolgozóipari támogatásokat: mintegy 568 millió forint forráshoz, azaz az összes támogatás 9%-ához jutott 6 cége (összesen 1448-an részesültek ilyen támogatásban).
A legnagyobb hazai agrárcsoportok – új generációk, agrárdinasztiák
A támogatottak között továbbra is egyértelmű a Csányi Sándorhoz és a Mészáros Lőrinchez köthető agrárcsoportok meghatározó fölénye, mindketten több mint 5 milliárd forintnyi agrártámogatáshoz jutottak. Egymilliárd fölötti agrártámogatásban részesült több, olyan jelentős agrárszereplő is, akiket korábbi anyagainkban már bemutattunk.
Csányi Sándorhoz 4 nagyobb agrárgazdaságban aktív cégcsoport köthető, a Bonafarm, az agrárintegrátor KITE, valamint az élelmiszerfeldolgozással foglalkozó Hungerit és Pick csoportok. 2020-ban a kapcsolati hálóból közvetett tulajdonosként kikerült Csányi Sándor szingapúri cége, a CSIM Pte, viszont a PortfoLion alapkezelőn keresztül a szintén Csányihoz köthető OTP Bank 2020 október végén megszerezte az egyik legnagyobb árbevételű mezőgazdasági vállalkozást, a Nagisz-t, amely a Nádudvari tej- és hústermékek forgalmazásával foglalkozik. A csoportok összesített árbevétele (az elérhető konszolidált beszámolók alapján) több 700 milliárd forint(!) volt, miközben összesen 10.000 főt foglalkoztattak. (Mivel a tranzakció októberben zajlott, idén még nem számoltuk ide a Nagisz Zrt.-t) A 2020-ban összesített 6,5 milliárd forint értékű agrártámogatás kevesebb mint 1%-át teszi ki a cégbirodalom bevételeinek. A legnagyobb tételek a különböző (nemzeti költségvetésből származó) állatjóléti támogatások, amelyeket bizonyos állattartási többletkövetelmények teljesítése esetén kaphatnak a gazdák: ebből a cégcsoportokhoz tartozó vállalkozások 1,16 milliárd forint támogatásokat kaptak. Csaknem 1 milliárd forintot tettek ki a Vidékfejlesztési Program 4-es prioritásához tartozó agráripari beruházások támogatása. Jelentős tétel még a területhez köthető zöldítés-támogatás (921 millió forint – ezen kívül mintegy 381 millió forint jutott a SAPS-ból), illetve a már tárgyalt Agrárkörnyezetgazdálkodás (csaknem 910 millió) forint. Ezen kívül, ahogy arról már volt szó, több mint félmilliárd forintot kaptak a cégcsoport élelmiszerfeldolgozó üzemei – a hatályos támogatási szabályok szerint ennek mintegy 10%-át kell a kedvezményezett cégeknek jótékony célokra fordítaniuk.
Mészáros Lőrinc agrárérdekeltségeinek (ide értve azokat is, amelyek nem kaptak agrártámogatást) számbavétele annyival bonyolultabb, hogy míg bizonyos agrárcégek tulajdonosa a Talentis Agro, illetve közvetlenül a Talentis, más cégek meghatározó tulajdonosa közvetlenül Mészáros Lőrinc, illetve az Opus Nyrt, és az üzleti együttműködést elsősorban nem a tulajdonosi kapcsolat, hanem uralmi szerződések biztosítják. A konszolidált beszámolókból ugyanakkor az a kép rajzolódik ki, hogy a jövőben várható az agrárcégek kapcsolati hálójának átszervezése – ez annyiban már megkezdődött, hogy beolvasztották az egykor a Simicska-féle agrárbirodalom egyik központi cégét, a Mezort Zrt. Ha hihetünk a híreknek, a mezőgazdasági vonalon nem áll le a terjeszkedés: 2021-ben egy új agrárintegrátor céggel, az Agrolinkkel bővül a portfólió – egyelőre kérdéses, hogy a kormány fogja-e, és milyen eszközökkel tovább segíteni az integrátor-cégeket. Az általunk azonosított agrárcégek összesített árbevétele jóval szerényebb, összesen 90 milliárd forint volt (a cégcsoportba tartozó cégek szintén 10.000 fő körüli összesített létszámmal dolgoznak) – ehhez képest már nagyobb tételt jelent a mintegy 5,7 milliárdos agrártámogatás, amelynek legjelentősebb tételei a területalapon járó pénzek: összesen 2,4 milliárd forintot kaptak Mészáros Lőrinc agrárcégei a zöldítési (1,5 milliárd forint) és a SAPS (897 millió forint) pénzekből. Ezen felül a termeléshez kötött tejhasznú-tehén, illetve az ehhez kapcsolódó (termeléstől elválasztott) nemzeti tejtámogatásból jutott összesen 1,2 milliárd forintnyi támogatás a cégcsoport tagjaihoz. Ehhez képest jóval szerényebb, összesen 653 milliárd forintnyi támogatás kapcsolódott a VP-4-es prioritás beruházásaihoz, 348 millió az agrár-környezetgazdálkodási többletkövetelmények teljesítéséhez. A különböző válságkezelő intézkedésnek nem Mészáros csoportja volt a fő kedvezményezettje: mindössze 76 millió forint támogatás érkezett hozzájuk ezen a jogcímen.
Azt, hogy a politikának mekkora szerepe van abban, hogy kik szánthatnak – vethetnek Magyarországon, jól mutatja az alábbi ábra (a fenti interaktív vizualizációból kiemelve), amely Mészáros Lőrinc (piros), Leisztinger Tamás (kék) és Simicska Lajos (sárga) agrárérdekeltségeihez jutó támogatások összegét mutatja az elmúlt évtizedben.
Mészáros (piros), Leisztinger (kék) és Simicska (sárga) érdekeltségei által elnyert támogatások összege
A listánk élén szereplő többi cég, cégcsoport, illetve család többnyire kevésbé terjeszkedik ki az agrárium egészére: vagy területileg vagy az ágazatokat tekintve lehatárolt a spektrum. Ugyanakkor ezeknél a cégcsoportoknál is komoly változások voltak megfigyelhetőek.
Listánkban hagyományosan egy érdekeltségként tartjuk számon a hajdúnánási Bódi-családot, de a valóságban egyre jobban elkülönülnek Bódi László és Bódi András Jenő érdekeltségei. A két testvér cégeinek juttatott 2,2 milliárd forint támogatásból 896 millió forintot tett ki a zöldítési és a területalapú támogatás – ezen kívül a különböző szarvasmarha-tartáshoz és ezzel kapcsolatos beruházásokhoz kapcsolódó jogcímeken nyertek még 445 millió forint támogatást – ez utóbbi nem meglepő, hiszen érdekeltségeik közé tartozik a Tedej Zrt. A Bódi család érdekeltségeinek árbevétele 2020-ban 29 milliárd forint volt, összesen 365 főt foglalkoztattak – ugyanakkor a TEDEJ és néhány leánya 2020-ban masszív veszteségeket könyvelt el – ezért lehetséges, hogy a többségi tulajdonosok a kisebb leányvállalatokból komoly összegeket juttattak a 2021-es közgyűlésen a cégnek osztalékként.
Sok szempontból hasonló a belga gyökerű Claessens-család helyzete, akik Somogy megyében gazdálkodnak: mára már lényegében teljesen kettéváltak a döntően marhatartással foglalkozó Peter és Johan, valamint a sertéstenyésztésben erős Christoph érdekeltségei. A két cégcsoport összesített árbevétele 32 milliárd forint volt, összesen 323 főt foglalkoztattak. A teljes család 1,6 milliárd forintnyi agrártámogatáshoz jutott, ennek kisebb része a területalapú SAPS és zöldítéstámogatás (603 millió forint), a többit döntően állattartáshoz (vagy állati takarmány termesztéséhez) kapcsolódóan kapták.
Szintén a marha-ágazatban jelentős a holland Joseph Henri Janssenhez köthető Hunland-csoport, melynek 2021-es évben következett be a konszolidációja (azaz a tulajdonos most már egy holdingon keresztül irányítja a cégeket). Az összesen 2,02 milliárd agrártámogatásból mindössze 102 millió forintot tesznek ki a SAPS és zöldítési támogatások, a fennmaradó összeget lényegében teljes egészében tej- és húshasznú marhatartással kapcsolatos jogcímekre (illetve takarmányozásra) kapta a cégcsoport, amely árbevételt tekintve az egyik legjelentősebb hazai agrárcsoportnak tűnik: csaknem 170 milliárdos árbevételt könyvelhettek el, és 657 főt foglalkoztattak.
Az egyik legnagyobb magyar milliárdosként számon tartott Szatmári Zoltán viszont nem pusztán a mezőgazdaságban érdekelt: a jászsági nagyvállalkozó elsősorban épületgépészettel kapcsolatos cégeiről híres. A mezőgazdaságban a tejágazatban (Jásztej, Naszálytej), illetve a malomiparban (Szatmári Malom, Kunsági Malom) rendelkezik nagyobb érdekeltségekkel, ezt tükrözik vissza a támogatásainak szerkezete is: az 1,95 milliárdos össztámogatásból 888 milliót tesznek ki a területalapú és zöldítési támogatások, és 662 milliót a marhatartáshoz kapcsolódó jogcímek. A céghálóból az is kirajzolódik, hogy itt is elkezdődött a fiatalítás: Szatmári Zoltán mindkét gyermekének ma már önálló agrárvállalkozása van. A mezőgazdasági cégek összesített árbevétele 55 milliárd forint volt és mintegy 800 főt foglalkoztattak.
A családi vállalkozás kettéosztása figyelhető meg a debreceni Szabó Miklósnál és családjánál is, bár itt kétségtelen, hogy a Szabó Miklóshoz köthető Tranzit-csoport a jelentősebb rész, amelynek vezetésében már a gyermekek is részt vesznek. A Tranzit csoportban 2019-ben szerzett részesedést a szintén baromfifeldolgozásban érdekelt francia LDC-Holding, amellyel jelentősen erősítették szerepüket a hazai élelmiszerpiacon. A családhoz tartozó érdekeltségek 65 milliárd forint árbevételt értek el 2020-ban, és 1591 főt foglalkoztattak. Agrártámogatásaik 2020-ban meghaladták az egymilliárd forintot (1378 millió forint), ennek a döntő többsége (959 millió forint) baromfi állatjóléti támogatás kapcsán érkezett, és jelentősnek mondható, 150 millió forint támogatáshoz jutottak az élelmiszerfeldogozó üzemek válságkezelő támogatása révén is.
Hasonló össztámogatásban (1,3 milliárd forint) részesült a GSD csoport: itt lényegében mára már teljesen elkülönült a korábbi vállalkozás Helmut Gsuk (sertéságazat) és Dorogi Árpád (tejhasznú marha, takarmány és malomipar) által irányított szárnya. A legnagyobb tételt a területalapú, SAPS és zöldítési támogatások jelentik, ezek összességében 525 millió forintot tesznek ki. A GSD-hez tartozó vállalatok kapcsolati hálóját kissé átszervezték 2021-ben, a csoportok teljes árbevétele 23,6 milliárd forint volt, 354 főt foglalkoztattak.
Továbbra is a nagy támogatottak közé tartozik agrárérdekeltségeivel Leisztinger Tamás, idén 1 milliárd forint feletti támogatáshoz jutottak cégei, amelynek csaknem felét tették ki a SAPS és zöldítési támogatások (477 milliárd forint), ezeken kívül lényegében csak szarvasmarhák tartásával kapcsolatos jogcímekre kaptak komolyabb pénzösszegeket (385 milliárd forint). A cégek közül a volt Komáromi Mezőgazdasági Zrt. (ma már Maragoni Zrt..) és a nagykanizsai Miklósfai és Alkotmány Agro Zrt. kapták a legnagyobb támogatásokat, összesen 697 millió forintot. Számításaink szerint a cégcsoporthoz tartozó mezőgazdasági érdekeltségek árbevétele (9 milliárd forint) a toplistás agrárvállalkozásokhoz képest meglehetősen szerény volt a kapott támogatások viszonylatában, annak ellenére, hogy a kategória többi résztvevőjéhez nagyságrendben hasonló számú embert foglalkoztattak. A korábbi Leisztinger-érdekeltségeket tovább vivő, Bihari Gáborhoz köthető agrárcsoport jelentős vérfrissítésen ment keresztül 2020-ban: a legtöbb cég Bihari Edithez, illetve a korábbi üzlettárshoz, Fási Attilához és lányához került, és csaknem kétszeresére növelték az agrártámogatásaikat (974 millió forintra), ennek felét a területalapú és a zöldítési támogatások teszik ki, felét pedig húsmarha- és tejágazathoz kapcsolódó támogatások. Másik kérdés, hogy a cégek mindössze 2,6 milliárd forint árbevételt könyvelhettek el 52 fő foglalkoztatása mellett – ami azt jelenti, hogy bevételeik közt az állami támogatások sokkal meghatározóbb szerepet játszanak, mint például a Csányihoz köthető óriási agrárvállalkozásokban.
Ahogy már említettük, viszonylag új szereplő a listán Dunai György a szekszárdi Bodrin keresztül (a cégek kisebbségi tulajdonosai a Bodri-család tagjai): A Bodri annyiban is kilóg a sorból, hogy a három cég összesített árbevétele mindössze 1,1 milliárd forint volt — ezt tehát jócskán megdobta a mintegy 1,74 milliárd forint értékű támogatás, amelynek döntő többsége az értéknövelő mezőgazdasági beruházások támogatásából származik. (Tavaly a cégcsoport összesen 338 millió forintot kapott.)
Elsősorban az Orbán Viktorhoz köthető kapcsolatai miatt érdemes külön is beszélnünk a földárverések kapcsán is elhíresült Flier-családról, ők is elsősorban a marhaágazatban erősek: az idén a tavalyinál valamivel kevesebb, összesen 517 millió forintnyi támogatásukból 325 milliónyi kötődik állattartáshoz, állatjóléti többletvállalásokhoz. Itt is elég szemet szúró a támogatásból származó bevételek aránya: értékesítésből ugyanis kevesebb mint 2 milliárd forint jövedelemre tettek szert, és mindössze 97 főt foglalkoztatnak.
Módszertanról
A mezőgazdasági támogatásokra vonatkozó adatok forrása a Kincstár honlapja. Az árbevételre és a foglalkoztatotti létszámra vonatkozó számításainkat a dun&bradstreet adatbázisa, illetve az e-beszamolo.im.gov.hu portálra feltöltött hivatalos cégbeszámolók alapján végeztük el. Egy-egy agrár-cégcsoport meghatározásánál elsősorban a konszolidált beszámolók adatait vettük figyelembe, illetve d&b adatai alapján határoztuk meg az érdekeltségeket. Azon vállalkozók esetében (pl. Csányi Sándor, Mészáros Lőrinc, Szatmári Zoltán, Leisztinger Tamás), amelyeknek számos, agráriparon kívüli érdekeltségük van, nem vettük figyelembe azon cégek adatait, amelyeknek nem mezőgazdaság vagy élelmiszeripar a fő tevékenységük, kivéve ha olyan cégről volt szó, amelyet az agrárcégek konszolidációjába bevontak, vagy amely fő tevékenységként az agrárcégeknek nyújt szolgáltatásokat (pénzügyi és irodai szolgáltatások, mezőgazdasági gépek bérbeadása, mezőgazdasági ingatlanok hasznosítása). A rendelkezésre álló részletes adatok hiánya miatt nem vettük figyelembe a külföldi agrárcégeket, valamint azokat sem, amelyek 2020. IV. negyedévében vagy az után kerültek egy-egy vállalkozó érdekeltségébe.
Hova tovább, agrártámogatások?
Ahogy arról a bevezetőben már szót ejtettünk, a 2020-as év volt az utolsó, a 2014–20-as agrártámogatási ciklushoz kapcsolódó év, és a tagállami érdekek között olyan szintű ellentétek feszültek, hogy nem is sikerült időben kidolgozni a KAP reformját: ezért a 2021-es és 2022-es években átmeneti szabályok alapján zajlik a támogatások szétosztása. Ez lényegében a korábbi támogatási szabályok fenntartását jelenti, de már az új uniós költségvetésből. A 2023-tól életbe lépő új KAP az eddigieknél sokkal hangsúlyosabban kezeli a klímavédelmi célokat: a közvetlen kifizetések 25, a vidékfejlesztési pénzek 35%-át kell majd éghajlatpolitikai célokra fordítani – ez az agrárminisztérium által megszellőztetett tervek szerint azt is jelentheti, hogy a gazdák egy önkéntesen vállalt ökológiai alapprogram teljesítésével több területalapú támogatást is szerezhetnek mint, amit eddig a területalapú és a zöldítési támogatás jelentett. A magyar gazdaságokat kevésbé érintheti, hogy a közvetlen kifizetések 10%-át kis és közepes gazdaságok részére kell majd folyósítani – ez a támogatási sapka bevezetésével többé-kevésbé eddig is teljesült.
Közös agrárpolitika
Az EU közös agrárpolitikája (KAP) nagyon jelentős hatással van a magyar mezőgazdaság működésére, legyen szó birtokszerkezetről vagy arról, hogy mennyit és mit termelnek a gazdálkodók. Különféle támogatási csatornák megnyitása vagy elzárása teljes ágazatok működésére és versenyképességére van hatással. A pénzek ráadásul nem csak fejlesztésre, befektetésre jók, járadékvadászatra is ösztönöznek. Nem véletlenül volt az elmúlt évek visszatérő témája az állami mezőgazdasági tulajdon (pl. az állami gazdaságok, vagy az állami földek) különféle politikai és gazdasági érdekek mentén történő privatizációja. Akié a föld, azé a támogatás is, vagy legalább részesül belőle. Az alábbi ábra jól mutatja, hogy milyen jelentős különbség van az egyes EU tagállamok között abban, hogy a kedvezményezettek különböző csoportjai jellemzően milyen összegű támogatást kapnak. Erre számos tényező hatással van, köztük a birtokszerkezet, a mezőgazdaság szerepe a foglalkoztatásban és természetesen az egyes országok agrárpolitikája.
Időről időre felmerül, hogy mennyire köti meg a hazai agrárpolitika kezét a KAP és mennyire van azon belül mozgástere a kormányoknak. A támogatási rendszer alapvető működését az EU-ban döntik el, de hiba lenne azt gondolni, hogy nem lehet okos nemzeti agrárpolitikával ezek között a keretek között versenyképes, környezettudatos, az ágazatban dolgozó lakosság megélhetését biztosító, a fogyasztókat jó termékekkel ellátó mezőgazdaságot és élelmiszeripart fejleszteni. Teljesen más pályát futott be az uniós csatlakozás óta például a magyar, a bolgár vagy lengyel agrárium és ez nem független attól, hogy mennyire sikerült a támogatási rendszert és az agrárpolitikát a helyi mezőgazdaság érdekeinek megfelelően kialakítani. Akár csak más EU-s támogatások esetében, az országokba ömlő hatalmas pénzmennyiség egyszerre jelentheti egy térség vagy ország felemelkedésének lehetőségét, vagy válhat elszalasztott lehetőséggé – legalábbis a társadalom többsége számára. Az alábbiakban a korábbiaknál alaposabban bemutatjuk, hogy milyen formában támogatta az EU és a magyar állam a hazai mezőgazdaságot, és természetesen megmutatjuk azt is, hogy kik voltak a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezői 2020-ban.
A hazai agrártámogatások szerkezete 2020-ban
A teljes agrártámogatási rendszerben hazai és EU-s költségvetési forrásokból 2020-ban mintegy 891 milliárd forintot költött el, ez 11%-os emelkedést jelent a tavalyi 797 milliárd forinthoz képest. Ahogy tavaly is, a kiosztott támogatások 80%-a (719 milliárd forint) érkezett uniós forrásból – ez az EU költségvetésből Magyarországra érkező pénzek nagyjából 35%-a. A növekedést legnagyobb részben az év folyamán több mint 10%-ot romló euró-árfolyam okozza, miközben az egyes támogatási alapok arányában nem történt radikális változás.
A KAP keretében Magyarország 2020-ban több mint 750 milliárd forintot költött el: a legjelentősebbek ezek közül a magyar költségvetésben nem megjelenő, a KAP első pillérét jelentő Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból érkező kifizetések: mintegy 515 milliárd forint értékben: ezek döntő többségét a termelőknek nyújtott közvetlen (azon belül is a terelületalapú és a zöldítési) támogatások, kisebb részét pedig a különböző agrárpiaci intézkedések jelentik (ide számítva az állatbetegségek megelőzésével kapcsolatos EU-s támogatásokat – ezekből a termelők csak áttételesen részesülnek.) Mivel a területalapú támogatásokra (közkeletű nevén SAPS -ra) Magyarországon már évekkel ezelőtt bevezették a “sapkát” (vagyis 1200 hektár feletti jogszerű földhasználat felett már nem vehető igénybe ilyen támogatás), az adatok önmagukban nem mutatják meg pontosan, hogy kik a legnagyobb földhasználók Magyarországon. (Másik kérdés, hogy mennyire tekinthető hatékony módszernek a degresszió bevezetése: számos nagyobb gazdálkodó ugyanis azt az utat választotta, hogy “feldarabolta” saját magát, így megkerülve a szabályozást).
A területalapú támogatásokhoz kapcsolódó zöldítési támogatások esetében (amelyet bizonyos – kötelezően előírt – többletfeltételek esetében kaphatnak a gazdálkodók) már nem alkalmaznak degressziót, ennek köszönhetően a sapkával sújtott nagybirtokosok nagyobb mértékben vették igénybe ezt a támogatási formát. Itt a legnagyobb kedvezményezettek között már megtaláljuk a legnagyobb magyar agrárcsoportokat: a Nemzeti Parkok, a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó Állampusztai Mezőgazdasági Zrt., illetve a 2021-ben állami tulajdonból kekvásított Nemzeti Ménesbirtok mellett feltűnik például a Bonafarm-csoport és a Mészáros Lőrinchez köthető Talentis-csoport érdekeltségei is. A többi nagyobb szereplő között ugyanakkor olyanokat is találunk (az Enyingi illetve a Szerencsi Zrt-ket), amelyeket a kétezres évek elején az akkori menedzsment és a munkavállalók privatizáltak.
A zöldítési és a területalapú (SAPS) támogatásokból csaknem 150 ezer gazdálkodó részesült, összesen 423 milliárd forint értékben: ezek jelentik az agrártámogatások legnagyobb szeletét. 2020-ban a felső 1%-hoz, azaz kevesebb mint 1500 gazdálkodóhoz jutott a területalapon járó, termeléshez nem kötött támogatások (azaz a SAPS és zöldítési támogatások) 27%-a, 117 milliárd forint; a felső 10%-hoz pedig (azaz a 15000 legtöbbet kapó) összesen majdnem 300 milliárd forint (70%) jutott. Fontos kiemelni, hogy az Európai Unióban mindenhol egyenetlen a támogatások elosztása – a 2021-től hatályos új Közös Agrárpolitika épp ezeken az arányokon kívánna változtatni. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a 2000-es évektől az unióhoz csatlakozott tagállamok — így Magyarország — esetében az egységes területalapú támogatások bevezetésének pont az volt az egyik indoka, hogy ezáltal jövedelempótló támogatásban részesítsék a kisebb és közepes, kevésbé hatékonyan működő gazdálkodásokat. Ez persze semmilyen olyan intézkedéssel nem párosult, amely a kisebb birtokokon gazdálkodók versenyképesebbé tételét segítette volna (pl. szövetkezés ösztönzése), inkább szociális támogatásnak tekinthető a kis földel rendelkező falusi lakosság számára.
A fentieken túl 63 milliárd forintot kaptak közvetlenül bizonyos állatok tartásához és növények termesztéshez (illetve termőterülethez) kapcsolódóan a gazdák — ezek olyan támogatások, amelyek „járnak”, tehát nem egy bíráló bizottság dönt róluk. Közvetlen támogatásként további 8 milliárdot kapott mintegy 22.000 fiatal gazdálkodó és több mint 12.000 kisgazdaság. Csaknem 70 000 gazdálkodó jutott pénzügyi visszatérítéshez: ezt azok kapták, akik a 2019-es évben több mint 2000 euró értékű közvetlen (azaz területalapú, zöldítési, közvetlen termeléshez kapcsolódó és fiatal vagy kisgazda-) támogatásban részesültek, és ezért esetükben az államkincstár levonást alkalmazott.
Az elmúlt évek agrártámogatásainak eloszlásaiból az szűrődik le, hogy Magyarországon bőven az uniós átlag fölött van a nagybirtokok aránya. Eközben a támogatások nem járultak hozzá érdemben ahhoz, hogy a kisebb gazdaságok is versenyképes termékeket tudjanak előállítani. Ennek persze számos oka van, tény azonban, hogy a pénzek jelentős része a nagyobb gazdálkodókhoz jut, tulajdonképpen azokhoz, akiknek amúgy is van jelentős tőkéjük. Ez egyfelől abszurd, ugyanakkor létezik rá indoklás: A magyar nagygazdák a terményeikkel az európai és a nemzetközi piacon is versenyeznek, és mivel az Unió más tagállamaiban is támogatják a nagyokat, velük szemben versenyhátrányba kerülnének a magyar nagygazdák, nem csak az uniós, hanem a hazai piacon is. Vagyis, ha a nagygazdák nem kapnák meg ezeket a támogatásokat – szól az érvelésük, akkor könnyen lehet, hogy nem a kistermelők terményeivel találkoznánk a boltok polcain, hanem külföldi mezőgazdasági és élelmiszeripari óriások termékeivel. Érdekes azonban azt is megnézni, hogy az egyes tagállamokban hány támogatott volt 2019-ben, aki 500.000 Eurónál (180 millió forint) több közvetlen támogatást kapott 2019-ben. Németországban (370), Csehországban (280) és Romániában (120) volt a legtöbb ilyen nagygazdaság, de szép számmal voltak Spanyolországban (90), Magyarországon (80), Franciaországban (70), Bulgáriában és Olaszországban (60) is. A többi tagállamban 20 alatt van az ekkora közvetlen támogatást elnyerő kedvezményezettek száma, sőt olyan ország is akad, ahol senki nem kapott ilyen nagyságú pénzt (pl. Belgium, Írország) a korlátozó intézkedések (sapka) miatt.
A második pillér: Agrár- és Vidékfejlesztési Támogatások (EMVA)
A KAP második pillérét a jóval szerényebb költségvetésű vidékfejlesztési támogatások adják: ezek, más uniós forrásokhoz hasonlóan megjelennek a magyar költségvetésben mind a központosított bevételi, mind a fejezeti kiadási oldalon. 2020-ban 250 milliárdot költött EU-s vidékfejlesztési programokra a kormány, ami természetesen eltörpül a kohéziós és egyéb EU-s programok nagyságrendileg 2000 milliárdos összegéhez képest. A vidékfejlesztési programok jelenleg jellemzően 15-20%-os nemzeti társfinanszírozás mellett valósulnak meg – ez az, amit — egy tavalyi kormányhatározat szerint — Lázár János javaslatára a következő uniós ciklustól 80%-ra emelnek, azaz minden egyes unióból érkező forint mellé négy forint hazai támogatást fognak rendelni.
A jogcímek és a kedvezményezettek körének tekintetében itt jóval nagyobb változatossággal találkozunk, ráadásul a támogatásoknak számos olyan eleme van, amelyekből a termelők nem részesülnek közvetlenül. A vidékfejlesztési programok lebonyolításával, technikai segítségnyújtásra, tájékoztatásra összesen majdnem 10 milliárd forintot költöttek (az MVH egymaga “kapott” több mint 4 milliárd forintot). Még ennél is nagyobb összeget (35 milliárd forintot) tesznek ki azok a vidékfejlesztési támogatások, amelyeket különböző önkormányzatok, egyházközösségek illetve helyi Leader-csoportok kaptak településfejlesztéshez kapcsolódó jogcímekre, amelyek csak áttételesen szolgálják – ha egyáltalán – az agráriumot.
Ugyanakkor több mint 25 ezer gazdálkodó részesült a vidékfejlesztésekhez kapcsolódó agrár-környezetgazdálkodási kifizetésben összesen mintegy 51 milliárd forint értékben. Ezt a támogatást olyan termelők, gazdaságok igényelhetik, akik bizonyos (ökológiai, hatékonysági) többletfeltételeket (pl. képzésen való részvétel, gazdálkodási napló vezetése stb.) vállalnak, vagy ezeknek amúgy megfelelnek. A jogcím legjelentősebb kedvezményezettei itt is a már ismert agrárcsoportokhoz tartoznak; az első három helyezett a Csányi Sándor-féle Bonafarm csoporthoz tartozik, ők együttesen több mint 800 millió forint agrár-környezetgazdálkodási támogatásban részesültek. Hasonló szerepet töltenek be az ökológiai fenntartáshoz kapcsolódó támogatások: több mint 4000 gazda kapott mintegy 7,5 milliárd forintnyi támogatást. Ezekről a támogatásokról is tudni érdemes, hogy normatív, területalapú támogatást jelentenek — vagyis a többletfeltételek teljesítése esetén a keretösszegek kimerüléséig jár a gazdáknak.
Külön kategóriaként érdemes tekinteni a vidékfejlesztési támogatások 4-es számú prioritására (VP-M04), amely a különböző értéknövelő mezőgazdasági beruházásokat takarja (ideértve a külön prioritáshoz tartozó, időjárási kockázatok kezelő értéknövelő beruházások támogatását is): ezekben a kategóriákban költötték el ugyanis összességében a vidékfejlesztési pénzek legnagyobb részét, csaknem 90 milliárd forintot – ezen azonban fajlagosan sokkal kevesebb gazdaság (2766) osztozkodott, az egy gazdaságra jutó átlagos összeg 32 millió forint. Itt sem volt azonban egyenletes a támogatások elosztása, a TOP 25 legnagyobb összeget kapó cég önmagában több mint 12 milliárd támogatást kapott (a Hódkertész önmagában csaknem egymilliárdot). A beruházási támogatások toronymagas győztese azonban elsősorban nem az agrárérdekeltségeiről ismert: Dunai György, Euroaszfalt nevű érdekeltsége sorra nyerte az útépítési tendereket — gyakran Mészáros Lőrinc konzorciumi partnereként. Az ő többségi érdekeltségébe tartozik a szőlészettel és borászattal foglalkozó szekszárdi Bodri-cégcsoport, ami három cégen keresztül nem kevesebb mint 1,65 milliárd forint támogatást nyert el mezőgazdasági beruházásokra. Ha a különböző nagyobb ismert agrárérdekeltségekhez tartozó cégek beruházási támogatásait összeadjuk, akkor azt láthatjuk, hogy Csányi Sándor érdekeltségei csaknem 1 milliárd, Mészáros Lőrincéi pedig 650 millió forint értékben jutottak ilyen támogatásokhoz. Fontos kiemelni, hogy ezekben az esetekben nem beszélhetünk normatív támogatásokról, vagyis a gazdálkodóknak projekttervet, pályázatot kellett összeállítaniuk, amelyeket egy bíráló bizottság rangsorolt.
Nemzeti támogatások
Ahogy arra a bevezetőben utaltunk, a tavalyi évhez képest a legnagyobb változás a nemzeti támogatások terén történt. Ezek azok az összegek, amelyek legfeljebb közvetetten köthetőek az EU-s forrásokhoz, ugyanis teljes egészében a magyar költségvetésből történik a finanszírozásuk. Ennek ellenére, az EU-s szabályok jelentős hatással vannak az itt kiosztott pénzekre, egyrészt az EU tiltott állami támogatásokat meghatározó rendelkezései miatt, de azért is, mert néhány jogcím lényegében megegyezik az EMGA-alapból finanszírozott támogatásokkal, és ezáltal egyfajta társfinanszírozást (top-up) biztosítanak.
Míg tavaly 100 milliárd forintot osztott szét nemzeti támogatásként az állam, idén ez már több mint 125 milliárd. Ahogy az a Vidékfejlesztési Programok esetében is látjuk, a támogatások jelentős hányada itt sem a termelőkhöz, gazdálkodókhoz jut közvetlenül. A kiosztott összeg nagyjából 10%-át állatbetegségek felszámolásához kapják döntően állatgyógyászattal foglalkozó vállalkozások és állatorvosok. Ugyanígy a legnagyobb kedvezményezettek közé tartoznak az állat- és növényegészségügyi hatósági feladatokat ellátó kormányhivatalok (pl. A NÉBIH), de ebből a “kalapból” fejlesztették az erdei kisvasutakat is. Jelentős közvetett kedvezményezett még az agrárhitelekhez kezességet vállaló Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, illetve az agrárhiteleket folyósító Magyar Takarékszövetkezeti Bank (Takarékbank), amely a Budapest Bankkal és az MKB-val egyesülve ma már Magyarország egyik legnagyobb bankjának számít és magántőkealapokon keresztül Mészáros Lőrinchez is köthető.
A gazdálkodóknak, termelőknek fenntartott támogatási formák között jelentős átrendeződés történt 2020-ban: ennek – ahogy arra a bevezetőben már utaltunk – a fő oka az, hogy 2020 tavaszán az EU jelentős enyhítéseket vezetett be az állami támogatásokra vonatkozó szabályozásban. Erre válaszul készítette el az Agrárminisztérium a Nemzeti élelmiszergazdasági válságkezelő programot, és a bizottsági jóváhagyás után 2020 nyarától kezdve meg is hirdették ezeket a programokat 17 ágazatban – köztük olyanokban is, amelyek korábban kevéssé férhettek hozzá támogatásokhoz. A válságkezelő programok 23 milliárdjából csaknem 6 milliárdot kaptak az élelmiszerfeldolgozást végző vállalkozások – itt a legnagyobb kedvezményezettek között olyan nagyvállalatokat is találunk, mint a Coca-Cola (113 millió forint) vagy a Nestlé (215 millió forint). A hazai agrárvállalkozók közül a Csányi Sándor vezette cégcsoportok tagjai szerezték a legnagyobb élelmiszer-feldolgozóipari támogatásokat: mintegy 568 millió forint forráshoz, azaz az összes támogatás 9%-ához jutott 6 cége (összesen 1448-an részesültek ilyen támogatásban).
A legnagyobb hazai agrárcsoportok – új generációk, agrárdinasztiák
A támogatottak között továbbra is egyértelmű a Csányi Sándorhoz és a Mészáros Lőrinchez köthető agrárcsoportok meghatározó fölénye, mindketten több mint 5 milliárd forintnyi agrártámogatáshoz jutottak. Egymilliárd fölötti agrártámogatásban részesült több, olyan jelentős agrárszereplő is, akiket korábbi anyagainkban már bemutattunk.
Csányi Sándorhoz 4 nagyobb agrárgazdaságban aktív cégcsoport köthető, a Bonafarm, az agrárintegrátor KITE, valamint az élelmiszerfeldolgozással foglalkozó Hungerit és Pick csoportok. 2020-ban a kapcsolati hálóból közvetett tulajdonosként kikerült Csányi Sándor szingapúri cége, a CSIM Pte, viszont a PortfoLion alapkezelőn keresztül a szintén Csányihoz köthető OTP Bank 2020 október végén megszerezte az egyik legnagyobb árbevételű mezőgazdasági vállalkozást, a Nagisz-t, amely a Nádudvari tej- és hústermékek forgalmazásával foglalkozik. A csoportok összesített árbevétele (az elérhető konszolidált beszámolók alapján) több 700 milliárd forint(!) volt, miközben összesen 10.000 főt foglalkoztattak. (Mivel a tranzakció októberben zajlott, idén még nem számoltuk ide a Nagisz Zrt.-t) A 2020-ban összesített 6,5 milliárd forint értékű agrártámogatás kevesebb mint 1%-át teszi ki a cégbirodalom bevételeinek. A legnagyobb tételek a különböző (nemzeti költségvetésből származó) állatjóléti támogatások, amelyeket bizonyos állattartási többletkövetelmények teljesítése esetén kaphatnak a gazdák: ebből a cégcsoportokhoz tartozó vállalkozások 1,16 milliárd forint támogatásokat kaptak. Csaknem 1 milliárd forintot tettek ki a Vidékfejlesztési Program 4-es prioritásához tartozó agráripari beruházások támogatása. Jelentős tétel még a területhez köthető zöldítés-támogatás (921 millió forint – ezen kívül mintegy 381 millió forint jutott a SAPS-ból), illetve a már tárgyalt Agrárkörnyezetgazdálkodás (csaknem 910 millió) forint. Ezen kívül, ahogy arról már volt szó, több mint félmilliárd forintot kaptak a cégcsoport élelmiszerfeldolgozó üzemei – a hatályos támogatási szabályok szerint ennek mintegy 10%-át kell a kedvezményezett cégeknek jótékony célokra fordítaniuk.
Mészáros Lőrinc agrárérdekeltségeinek (ide értve azokat is, amelyek nem kaptak agrártámogatást) számbavétele annyival bonyolultabb, hogy míg bizonyos agrárcégek tulajdonosa a Talentis Agro, illetve közvetlenül a Talentis, más cégek meghatározó tulajdonosa közvetlenül Mészáros Lőrinc, illetve az Opus Nyrt, és az üzleti együttműködést elsősorban nem a tulajdonosi kapcsolat, hanem uralmi szerződések biztosítják. A konszolidált beszámolókból ugyanakkor az a kép rajzolódik ki, hogy a jövőben várható az agrárcégek kapcsolati hálójának átszervezése – ez annyiban már megkezdődött, hogy beolvasztották az egykor a Simicska-féle agrárbirodalom egyik központi cégét, a Mezort Zrt. Ha hihetünk a híreknek, a mezőgazdasági vonalon nem áll le a terjeszkedés: 2021-ben egy új agrárintegrátor céggel, az Agrolinkkel bővül a portfólió – egyelőre kérdéses, hogy a kormány fogja-e, és milyen eszközökkel tovább segíteni az integrátor-cégeket. Az általunk azonosított agrárcégek összesített árbevétele jóval szerényebb, összesen 90 milliárd forint volt (a cégcsoportba tartozó cégek szintén 10.000 fő körüli összesített létszámmal dolgoznak) – ehhez képest már nagyobb tételt jelent a mintegy 5,7 milliárdos agrártámogatás, amelynek legjelentősebb tételei a területalapon járó pénzek: összesen 2,4 milliárd forintot kaptak Mészáros Lőrinc agrárcégei a zöldítési (1,5 milliárd forint) és a SAPS (897 millió forint) pénzekből. Ezen felül a termeléshez kötött tejhasznú-tehén, illetve az ehhez kapcsolódó (termeléstől elválasztott) nemzeti tejtámogatásból jutott összesen 1,2 milliárd forintnyi támogatás a cégcsoport tagjaihoz. Ehhez képest jóval szerényebb, összesen 653 milliárd forintnyi támogatás kapcsolódott a VP-4-es prioritás beruházásaihoz, 348 millió az agrár-környezetgazdálkodási többletkövetelmények teljesítéséhez. A különböző válságkezelő intézkedésnek nem Mészáros csoportja volt a fő kedvezményezettje: mindössze 76 millió forint támogatás érkezett hozzájuk ezen a jogcímen.
Azt, hogy a politikának mekkora szerepe van abban, hogy kik szánthatnak – vethetnek Magyarországon, jól mutatja az alábbi ábra (a fenti interaktív vizualizációból kiemelve), amely Mészáros Lőrinc (piros), Leisztinger Tamás (kék) és Simicska Lajos (sárga) agrárérdekeltségeihez jutó támogatások összegét mutatja az elmúlt évtizedben.
Mészáros (piros), Leisztinger (kék) és Simicska (sárga) érdekeltségei által elnyert támogatások összege
A listánk élén szereplő többi cég, cégcsoport, illetve család többnyire kevésbé terjeszkedik ki az agrárium egészére: vagy területileg vagy az ágazatokat tekintve lehatárolt a spektrum. Ugyanakkor ezeknél a cégcsoportoknál is komoly változások voltak megfigyelhetőek.
Listánkban hagyományosan egy érdekeltségként tartjuk számon a hajdúnánási Bódi-családot, de a valóságban egyre jobban elkülönülnek Bódi László és Bódi András Jenő érdekeltségei. A két testvér cégeinek juttatott 2,2 milliárd forint támogatásból 896 millió forintot tett ki a zöldítési és a területalapú támogatás – ezen kívül a különböző szarvasmarha-tartáshoz és ezzel kapcsolatos beruházásokhoz kapcsolódó jogcímeken nyertek még 445 millió forint támogatást – ez utóbbi nem meglepő, hiszen érdekeltségeik közé tartozik a Tedej Zrt. A Bódi család érdekeltségeinek árbevétele 2020-ban 29 milliárd forint volt, összesen 365 főt foglalkoztattak – ugyanakkor a TEDEJ és néhány leánya 2020-ban masszív veszteségeket könyvelt el – ezért lehetséges, hogy a többségi tulajdonosok a kisebb leányvállalatokból komoly összegeket juttattak a 2021-es közgyűlésen a cégnek osztalékként.
Sok szempontból hasonló a belga gyökerű Claessens-család helyzete, akik Somogy megyében gazdálkodnak: mára már lényegében teljesen kettéváltak a döntően marhatartással foglalkozó Peter és Johan, valamint a sertéstenyésztésben erős Christoph érdekeltségei. A két cégcsoport összesített árbevétele 32 milliárd forint volt, összesen 323 főt foglalkoztattak. A teljes család 1,6 milliárd forintnyi agrártámogatáshoz jutott, ennek kisebb része a területalapú SAPS és zöldítéstámogatás (603 millió forint), a többit döntően állattartáshoz (vagy állati takarmány termesztéséhez) kapcsolódóan kapták.
Szintén a marha-ágazatban jelentős a holland Joseph Henri Janssenhez köthető Hunland-csoport, melynek 2021-es évben következett be a konszolidációja (azaz a tulajdonos most már egy holdingon keresztül irányítja a cégeket). Az összesen 2,02 milliárd agrártámogatásból mindössze 102 millió forintot tesznek ki a SAPS és zöldítési támogatások, a fennmaradó összeget lényegében teljes egészében tej- és húshasznú marhatartással kapcsolatos jogcímekre (illetve takarmányozásra) kapta a cégcsoport, amely árbevételt tekintve az egyik legjelentősebb hazai agrárcsoportnak tűnik: csaknem 170 milliárdos árbevételt könyvelhettek el, és 657 főt foglalkoztattak.
Az egyik legnagyobb magyar milliárdosként számon tartott Szatmári Zoltán viszont nem pusztán a mezőgazdaságban érdekelt: a jászsági nagyvállalkozó elsősorban épületgépészettel kapcsolatos cégeiről híres. A mezőgazdaságban a tejágazatban (Jásztej, Naszálytej), illetve a malomiparban (Szatmári Malom, Kunsági Malom) rendelkezik nagyobb érdekeltségekkel, ezt tükrözik vissza a támogatásainak szerkezete is: az 1,95 milliárdos össztámogatásból 888 milliót tesznek ki a területalapú és zöldítési támogatások, és 662 milliót a marhatartáshoz kapcsolódó jogcímek. A céghálóból az is kirajzolódik, hogy itt is elkezdődött a fiatalítás: Szatmári Zoltán mindkét gyermekének ma már önálló agrárvállalkozása van. A mezőgazdasági cégek összesített árbevétele 55 milliárd forint volt és mintegy 800 főt foglalkoztattak.
A családi vállalkozás kettéosztása figyelhető meg a debreceni Szabó Miklósnál és családjánál is, bár itt kétségtelen, hogy a Szabó Miklóshoz köthető Tranzit-csoport a jelentősebb rész, amelynek vezetésében már a gyermekek is részt vesznek. A Tranzit csoportban 2019-ben szerzett részesedést a szintén baromfifeldolgozásban érdekelt francia LDC-Holding, amellyel jelentősen erősítették szerepüket a hazai élelmiszerpiacon. A családhoz tartozó érdekeltségek 65 milliárd forint árbevételt értek el 2020-ban, és 1591 főt foglalkoztattak. Agrártámogatásaik 2020-ban meghaladták az egymilliárd forintot (1378 millió forint), ennek a döntő többsége (959 millió forint) baromfi állatjóléti támogatás kapcsán érkezett, és jelentősnek mondható, 150 millió forint támogatáshoz jutottak az élelmiszerfeldogozó üzemek válságkezelő támogatása révén is.
Hasonló össztámogatásban (1,3 milliárd forint) részesült a GSD csoport: itt lényegében mára már teljesen elkülönült a korábbi vállalkozás Helmut Gsuk (sertéságazat) és Dorogi Árpád (tejhasznú marha, takarmány és malomipar) által irányított szárnya. A legnagyobb tételt a területalapú, SAPS és zöldítési támogatások jelentik, ezek összességében 525 millió forintot tesznek ki. A GSD-hez tartozó vállalatok kapcsolati hálóját kissé átszervezték 2021-ben, a csoportok teljes árbevétele 23,6 milliárd forint volt, 354 főt foglalkoztattak.
Továbbra is a nagy támogatottak közé tartozik agrárérdekeltségeivel Leisztinger Tamás, idén 1 milliárd forint feletti támogatáshoz jutottak cégei, amelynek csaknem felét tették ki a SAPS és zöldítési támogatások (477 milliárd forint), ezeken kívül lényegében csak szarvasmarhák tartásával kapcsolatos jogcímekre kaptak komolyabb pénzösszegeket (385 milliárd forint). A cégek közül a volt Komáromi Mezőgazdasági Zrt. (ma már Maragoni Zrt..) és a nagykanizsai Miklósfai és Alkotmány Agro Zrt. kapták a legnagyobb támogatásokat, összesen 697 millió forintot. Számításaink szerint a cégcsoporthoz tartozó mezőgazdasági érdekeltségek árbevétele (9 milliárd forint) a toplistás agrárvállalkozásokhoz képest meglehetősen szerény volt a kapott támogatások viszonylatában, annak ellenére, hogy a kategória többi résztvevőjéhez nagyságrendben hasonló számú embert foglalkoztattak. A korábbi Leisztinger-érdekeltségeket tovább vivő, Bihari Gáborhoz köthető agrárcsoport jelentős vérfrissítésen ment keresztül 2020-ban: a legtöbb cég Bihari Edithez, illetve a korábbi üzlettárshoz, Fási Attilához és lányához került, és csaknem kétszeresére növelték az agrártámogatásaikat (974 millió forintra), ennek felét a területalapú és a zöldítési támogatások teszik ki, felét pedig húsmarha- és tejágazathoz kapcsolódó támogatások. Másik kérdés, hogy a cégek mindössze 2,6 milliárd forint árbevételt könyvelhettek el 52 fő foglalkoztatása mellett – ami azt jelenti, hogy bevételeik közt az állami támogatások sokkal meghatározóbb szerepet játszanak, mint például a Csányihoz köthető óriási agrárvállalkozásokban.
Ahogy már említettük, viszonylag új szereplő a listán Dunai György a szekszárdi Bodrin keresztül (a cégek kisebbségi tulajdonosai a Bodri-család tagjai): A Bodri annyiban is kilóg a sorból, hogy a három cég összesített árbevétele mindössze 1,1 milliárd forint volt — ezt tehát jócskán megdobta a mintegy 1,74 milliárd forint értékű támogatás, amelynek döntő többsége az értéknövelő mezőgazdasági beruházások támogatásából származik. (Tavaly a cégcsoport összesen 338 millió forintot kapott.)
Elsősorban az Orbán Viktorhoz köthető kapcsolatai miatt érdemes külön is beszélnünk a földárverések kapcsán is elhíresült Flier-családról, ők is elsősorban a marhaágazatban erősek: az idén a tavalyinál valamivel kevesebb, összesen 517 millió forintnyi támogatásukból 325 milliónyi kötődik állattartáshoz, állatjóléti többletvállalásokhoz. Itt is elég szemet szúró a támogatásból származó bevételek aránya: értékesítésből ugyanis kevesebb mint 2 milliárd forint jövedelemre tettek szert, és mindössze 97 főt foglalkoztatnak.
Módszertanról
A mezőgazdasági támogatásokra vonatkozó adatok forrása a Kincstár honlapja. Az árbevételre és a foglalkoztatotti létszámra vonatkozó számításainkat a dun&bradstreet adatbázisa, illetve az e-beszamolo.im.gov.hu portálra feltöltött hivatalos cégbeszámolók alapján végeztük el. Egy-egy agrár-cégcsoport meghatározásánál elsősorban a konszolidált beszámolók adatait vettük figyelembe, illetve d&b adatai alapján határoztuk meg az érdekeltségeket. Azon vállalkozók esetében (pl. Csányi Sándor, Mészáros Lőrinc, Szatmári Zoltán, Leisztinger Tamás), amelyeknek számos, agráriparon kívüli érdekeltségük van, nem vettük figyelembe azon cégek adatait, amelyeknek nem mezőgazdaság vagy élelmiszeripar a fő tevékenységük, kivéve ha olyan cégről volt szó, amelyet az agrárcégek konszolidációjába bevontak, vagy amely fő tevékenységként az agrárcégeknek nyújt szolgáltatásokat (pénzügyi és irodai szolgáltatások, mezőgazdasági gépek bérbeadása, mezőgazdasági ingatlanok hasznosítása). A rendelkezésre álló részletes adatok hiánya miatt nem vettük figyelembe a külföldi agrárcégeket, valamint azokat sem, amelyek 2020. IV. negyedévében vagy az után kerültek egy-egy vállalkozó érdekeltségébe.
Hova tovább, agrártámogatások?
Ahogy arról a bevezetőben már szót ejtettünk, a 2020-as év volt az utolsó, a 2014–20-as agrártámogatási ciklushoz kapcsolódó év, és a tagállami érdekek között olyan szintű ellentétek feszültek, hogy nem is sikerült időben kidolgozni a KAP reformját: ezért a 2021-es és 2022-es években átmeneti szabályok alapján zajlik a támogatások szétosztása. Ez lényegében a korábbi támogatási szabályok fenntartását jelenti, de már az új uniós költségvetésből. A 2023-tól életbe lépő új KAP az eddigieknél sokkal hangsúlyosabban kezeli a klímavédelmi célokat: a közvetlen kifizetések 25, a vidékfejlesztési pénzek 35%-át kell majd éghajlatpolitikai célokra fordítani – ez az agrárminisztérium által megszellőztetett tervek szerint azt is jelentheti, hogy a gazdák egy önkéntesen vállalt ökológiai alapprogram teljesítésével több területalapú támogatást is szerezhetnek mint, amit eddig a területalapú és a zöldítési támogatás jelentett. A magyar gazdaságokat kevésbé érintheti, hogy a közvetlen kifizetések 10%-át kis és közepes gazdaságok részére kell majd folyósítani – ez a támogatási sapka bevezetésével többé-kevésbé eddig is teljesült.
Az oldal sütiket használ, hogy a legjobb élményt nyújthassa. Részletek.
