Agrártámogatások 2011: Pénzeső Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségeinek

Az EU-s agrartámogatási rendszernek köszönhetően az elmúlt évek valódi pénzesőt jelentettek néhány magyar nagytőkés számára. Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségei sok milliárd forinttal gazdagodtak, miközben a kis- és középbirtokos gazdákhoz az uniós pénzeknek csupán a töredéke jutott el.

A magyar mezőgazdasági politika az unióshoz hasonlóan hosszú ideje kétarcúsággal küzd, ahogy ezt az állandósult parlamenti viták, valamint Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium januárban lemondott államtitkárának nyilatkozatai is mutatják. Noha kimondott cél a középbirtokok támogatása és a mezőgazdaságból élők életszínvonalának javítása, a gyakorlatban a magyar és az EU-s mezőgazdasági politika is kifejezetten a nagybirtokokat támogatja és a nagybirtokos mezőgazdaságot ösztönzi. A földbérletekkel kapcsolatos botrányok mellett jó példa erre az agrártámogatások rendszere is. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által tavaly szétosztott agrártámogatások legfőbb nyertesei többek közt Nyerges Zsolt, Csányi Sándor vagy Leisztinger Tamás érdekeltségeit találjuk, és általában véve is elmondható, hogy az összes kifizetett támogatás nagy része csak keveseket gyarapít.

Míg Magyarországon az egy termelő egységre jutó támogatások átlagos szintje (2011-ben 878 ezer forint) nem számít kiugróan alacsonynak a többi tagállamhoz, különösen az újonnan csatlakozó országokhoz viszonyítva, annak elosztása rendkívül egyenlőtlen. A támogatásban részesülő gazdaságok 86 százaléka az átlagos értéknél kisebb támogatásban részesül, a gazdaságok felső 10 százaléka teszi zsebre a támogatások 76 százalékát. A következő tíz százalék már csak a teljes támogatás tizedét kapja, hogy végül a legalsó tized csupán a 0,3 százalékig részesüljön a területalapú támogatásokból. Még szembetűnőbb a különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a legfelső 1 százalék a területalapú támogatások 40,5 százaléka felett rendelkezik.

Az összes mezőgazdasági támogatást, azon belül is a felső tíz százalék részesedését figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a támogatások egyenlőtlen eloszlása az utóbbi években tovább fokozódott, és a Fejér megyei földbérleti pályázatok eredményeit elnézve, ez valószínűleg a jövőben se lesz másképp. A 2008-ban és 2009-ben az egyéb jogcímeken adott támogatások még inkább ellensúlyozták az egyenlőtlen támogatási rendszert, látni kell, hogy a támogatások egyre inkább a nagybirtokokhoz jutnak el, ami persze szemben áll a kormány hivatalos politikájával, a családi középbirtokok támogatásával.

A támogatottak beazonosítását nehezíti, hogy a kedvezményezett vállalatok jelentős hányada többszörös kereszttulajdonlásokkal bonyolított cégcsoportokhoz tartozik, így csak a hálózat összes vállalkozásának feltérképezésével kaphatunk valós képet arról, hogy mennyi támogatáshoz is jut egy-egy szereplő, illetve érdekeltségei. Az MVH által példás minőségben közölt adatok segítségével megpróbáltuk feltérképezni a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezőit.

Mivel a területalapú (és kiegészítő cukor-) támogatásokat a megművelt vagy birtokolt területek méretével arányosan osztják szét, így az elnyert támogatások nagysága alapján az is kirajzolódik, hogy kiket tekinthetünk ma Magyarország zöldbáróinak, kik birtokolják vagy bérlik a legnagyobb földterületeket.

Általában elmondható, hogy alig találunk külföldi szereplőt a támogatottak élmezőnyében (a legnagyobbak közé az angol hátterű Inicia Kft., valamint a holland hátterű Bovina Kft. tartozik), viszonylag jelentős ugyanakkor az állami tulajdon, ami többnyire a nemzeti parkokat jelenti. A 2011-ben legnagyobb támogatást kapók között előkelő helyen szerepelt a Kiskunsági (2.), a Hortobágyi (3.), a Körös-Maros (10.) és a Fertő-Hanság Nemzeti Park (52.) is.

Nagy számban vannak a legtöbb támogatásban részesülők között korábbi állami gazdaságok, téeszek, amelyek részben még mindig szövetkezeti formában működnek – 2011-ben ilyen volt például a Körösladányi Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet (21.), részben pedig zártkörűen működő részvénytársaságokká alakultak. Utóbbiak egy részében továbbra is nagyszámú helyi gazda gyakorolja a tulajdonosi jogokat, és vezetőségük is többnyire a helyiek köréből kerül ki. Ilyen vállalkozások például a Matyó Agrártermelő Zrt. (14.), vagy az Orosfarm Zrt. (30.).

A legnagyobb arányban ugyanakkor olyan vállalatok találhatóak a 2011-es top 30 támogatott között, amelyek vagy cégeken keresztül, vagy közvetlenül néhány nagygazdához, befektetőhöz köthetőek. A céghálókat visszabontva a következő szereplők tekinthetők a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezőinek.

Csányi Sándor

Nyerges Zsolt

Leisztinger Tamás

Mádl István

Dorogi Árpád

Hód-Mezőgazda Zrt.

A területalapú egyszeri kifizetések alapja, hogy a támogatást a használt földterület nagysága után fizetik, elválasztva így a megtermelt mennyiségtől, vagy a földhasználat mikéntjétől. A támogatásra nem feltétlenül a földterület tulajdonosa, hanem az azt használó jogosult – többnyire a bérlő, aki a termeléssel járó kockázatokat is viseli. Érdemes tudni, hogy a támogatás meg nem művelt területek után is jár, azonban bizonyos minimumfeltételekhez kötött.

Az a tény, hogy a támogatottak (azaz a legnagyobb földbirtokosok) listáját még csak nem is igazi zöldbárók, hanem napjaink három jól ismert „nagytőkése” vezeti, mutatja az agrártámogatási rendszer abszurditását. A területalapú támogatások elosztása leginkább egy olyan diétára hasonlít, amely a legkövérebbeknek ad a legtöbbet enni.

A termeléstől teljesen elszakadt területalapú támogatások a kisbirtokosok számára némi alamizsnát, a nagyoknak viszont kiváló ingatlanbefektetést jelentenek. A sokat emlegetett földbérletek kérdése ezért is különösen érdekes. A termőföldek teljesen átláthatatlan elosztása, bérbeadása nagyszerű lehetőség néhány gazdasági szereplő vagy érdekcsoport hosszútávú helyzetbe hozására, miközben a valódi termelők akár föld nélkül maradhatnak.